A bátor kiállás visz előbbre
Minden kornak megvoltak/megvannak a maga hősei, a bátor kiállású fiataljai, akik merték/merik felemelni hangjukat a jogsértések ellen, népük érdekvédelme érdekében, s ezzel mindenkor új korszakot nyitottak/nyitnak.
A kárpátaljai magyarság is elveszett volna, ha jogaikért, templomaik és iskolájuk megtartása érdekében nem léptek volna síkra mártír papjaink (őket anno még 25 év börtönre ítélték – ebből 3-6 évet le is töltöttek embertelen körülmények között), ha nem lettek volna az 56-os „pesti srácok”, a hozzájuk immáron a határon túlról csatlakozó fiatalok, közöttük több kárpátaljai is, akik szórólapokat terjesztve tiltakoztak a rezsim ellen (ők már „csupán” 4-5 évet kaptak), s talán ma sem lenne magyar nyelvű oktatási rendszerünk, ha 1971/72-ben az akkori fiatal egyetemisták Fodó Sándor vezetésével nem fogalmazzák meg azt a beadványt, amiben többek között a magyar anyanyelvű oktatás, felvételizés lehetőségét, a magyar oktatás bővítését követelik. (Pár nap alatt titokban, több mint ezer aláírást gyűjtöttek össze.) Őket már nem Szibériába, nem a Gulágra száműzték, s nem is kerültek börtönbe, „csupán” eltávolították az egyetemről, két-hároméves katonai szolgálatra „hívták” be. És kibírták a megpróbáltatásokat lelkészeink, nem törtek meg fiataljaink. A büntetések letöltése után folytatták tanulmányaikat, folytatták igazságharcukat, megmaradtak igaz magyarnak. Sajnos, mára sokan közülük eltávoztak az élők sorából, de emlékük sokak szívében él.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán az elmúlt héten emlékkonferenciát szerveztek. Az akkori résztvevők egy csoportja, a kortársak elevenítették fel a ’72-es beadvány körülményeit, annak hatásait.
A vendégeket és megjelenteket Orosz Ildikó, a főiskola elnöke és Bocskor Andrea, a Lehoczky Tivadar Intézet vezetője köszöntötte. Az akkori magyar illetve a szovjet társadalmi rendszer, a beadvány megfogalmazásához vezető út bemutatására Dr. Völgyesi Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Intézet Kommunikáció és Társadalomtudományi Intézet munkatársa és Brenzovics László történész, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány elnöke vállalkozott. Vári Fábián László az akkori események résztvevőjének szemszögéből közelítette meg a kérdést. Mint előadásában kiemelte, a diktatórikus rendszerek kőfalait igen gyakran az írók és más alkotóművészek bontogatták, mégpedig azzal a természetszerű képességükkel, hogy – a hazug ideológiától undorodva, a tiltások ellenére – a valóságot akarták megmutatni. A prágai tavasz idején, hatalmas lelki tusát megélve, Szolzsenyicin kiáltotta világgá: „Szovjetnek lenni szégyen!”
Az Ungvári Állami Egyetem magyar diákjai, az 1967-ben alakult Forrás Irodalmi Stúdió tagjai abban az időben a Tartuban végzett fiatal egyetemi tanár, Fodó Sándor köré gyülekeztek, aki friss szelet, új gondolkodásmódot, „már-már európai miliőből érkezve a gondolat szabadságát is elhozta”, fogalmazott Vári Fábián László költő, a főiskola tanára. Aki szólt Kovács Vilmos erkölcsi támogatásáról, arról, miként kezdett a stúdiósokban tudatosulni és állandósulni a hazug, zsarnoki rendszerrel szemben táplált tagadás gondolata.
Elmondta, miként állt össze a Kovács-Fodó-Benedek triumvirátus, ami maga után vonta a Stúdió baráti körének bővülését. A Stúdió szakmai jellegű beszélgetéseiben viszont egyre gyakrabban kerültek napirendre a nemzetiségi közügyeket felvető polémiák, ami sokaknak szemet szúrt. Az egyetem vezetése ezt a szálat Fodó elbocsátásával igyekezett elvarrni, ez által is remélve a nyilvánvalóan érlelődő magyar ügy elcsendesedését – emlékezett a negyven évvel ezelőtti eseményekre Vári Fábián László. De az elcsendesedés helyett tiltakozások sorozata kezdődött. Az ukrán oktatási minisztertől terjedelmes táviratban követelték a tanárukat ért jogtalan sérelem kivizsgálását és Fodó Sándor tanári állásába való visszahelyezését. A bizottság kiszállt, vizsgálódott, a rektori döntést azonban jóváhagyta, a tiltakozók nevét és arcát pedig ismételten megjegyezték…
Vári Fábián László szólt a Kovács Vilmos–Balla László közti személyes, illetve szakmai eredetű konfliktusról is, illetve arról, hogy a József Attila Stúdió megalapításával (1971) miként próbálták ellehetetleníteni a Forrás tevékenységét, milyen hatása volt az 1979. augusztus 20-án a Kárpáti Igaz Szóban névtelenül megjelenő, Elidegenedés címmel elhíresült fenyegető cikknek. Polgárjogi mozgalmunk kezdete volt ez az időszak, a Forrás a KMKSZ előképe volt, összegzett az előadó.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői – Czébely Lajos, Polczer András, Tóth István, Milován Sándor, Zseliczky József, idősebb és ifjabb Sari József, Vári Fábián László, Varga Béla – a kérdésekre válaszolva felidézték a negyven évvel ezelőtti eseményeket, a megpróbáltatások mellett inkább az akkor átélt pozitív élményekre emlékeztek. Az őket hallgatók pedig újból megerősítést nyertek: csak a bátor kiállás, az igazságba vetett hit visz előbbre…
Marton Erzsébet
Forrás: Kárpátinfo hetilap, 16. évf. 40. szám, 2012. október 4.
Comments