Önálló kutatási programok

A kutatás célja a kárpátaljai magyarság véleményének felmérése az új önkormányzati rendszerrel, a demokráciával és az érdekképviselettel kapcsolatban. A négy éve tartó orosz—ukrán háború jelentős változásokat hozott vidékünkön is. A háború végeztével elnökválasztásokra, parlamenti és önkormányzati választásokra is sor fog kerülni.
A választói magatartást általánosságban véve több identitásforma, illetve azok ötvözete alkotja. A nemzeti kisebbségben élők számára alapvető fontossággal bíró kérdés a megmaradásuk. Fontos lehet, hogy az adott államban, jelen esetben Ukrajnában, képes-e a magyarság az ország rendszerének szerves részévé válni úgy, hogy nemzeti alapon szerveződik és különbözik a többségi társadalomtól, így biztosítva saját fennmaradását. A kisebbeségi lét legfontosabb kérdése tehát a megmaradás, amelynek egyik kulcsfontosságú eleme, hogy az adott kisebbség képes magát megszervezni, s ellátni érdekeinek képviseletét azáltal, hogy bekapcsolódik a döntéshozatalba.
A kutatás során főiskolai hallgatók bevonásával kérdőíves közvélemény-kutatást kívánunk végezni.. A megyében található magyar településeken összesen 1000 főt fogunk megkérdezni, véletlenszerű rétegzett mintavétel alapján. Felmérésünkben a politikára irányuló véleményeket kívánjuk kutatni, így a kutatás tárgyát képezi a magyar lakosság általános választói magatartásának és a politikai aktivitásának feltérképezése, a pártok, politikusok, közéleti személyiségek megítélése, a magyarság jövőképe.

A Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont (LTTK) egyik legfontosabb kutatási programja a kárpátaljai magyar temetők rendszerszerű feltérképezése és digitális megőrzése. A projekt célja, hogy a magyar sírhelyekre vonatkozó adatokat hosszú távon megőrizze, és a jövő generációi számára is hozzáférhetővé tegye – különösen olyan településeken, ahol a demográfiai változások és az asszimiláció miatt ezek az emlékek veszélybe kerültek. A kutatás szakmai hátterét az intézet munkatársai biztosítják: ők dolgozzák ki a terepmunkák módszertanát, rendszerezik a terepnaplókat, és felügyelik a digitalizálási folyamatokat.
A LTTK munkájában rendszeresen részt vesznek a főiskola történelem- és társadalomtudományi tanszékének hallgatói, akik így gyakorlati tapasztalatot szereznek, miközben aktív szereplői lesznek a kulturális örökség védelmének. A program kiemelt figyelmet fordít a szórványtelepülések temetőire, ahol a magyar jelenlét különösen sérülékeny.
A kutatás három fő pillérre épül:
Teljes körű adatbázis készítése a sírok neveiről, életrajzi adataikról, felirataikról, földrajzi helyükről és fotóikról.
Digitális térkép létrehozása UTM-koordinátákkal, vizuális és fotódokumentációval, a nagyközönség számára is elérhető formában.
Oktatási és mentori tevékenység, amelybe bevonják a hallgatókat, ezzel módszertani tudást és értékmentő szemléletet adva át.
A projekt egyszerre tudományos kutatás, oktatási gyakorlat és közösségi értékmentés: modern digitális eszközökkel ötvözi a helytörténeti vizsgálatokat, ezzel hosszú távon hozzájárulva a kárpátaljai magyarság kulturális örökségének megőrzéséhez.

A kutatás célja Kárpátalja közigazgatási térfelosztásának történeti és kortárs változásainak feltárása, különös tekintettel azok társadalmi, gazdasági és nemzetiségi hatásaira. Kárpátalja területe a 20. században többször váltott államalakulatot – volt része az Osztrák–Magyar Monarchiának, Csehszlovákiának, Magyarországnak, a Szovjetuniónak, majd Ukrajnának. Ezek a váltások minden esetben új közigazgatási struktúrákat hoztak létre, amelyek befolyásolták a helyi közösségek életét, a települések gazdasági szerepét és a kisebbségi magyar közösség önszerveződésének lehetőségeit.
A projekt keretében levéltári források, korabeli térképek, jogszabályok és statisztikai adatok feldolgozásával készül átfogó elemzés a közigazgatási beosztások változásáról 1868-tól napjainkig. Külön figyelem irányul az 1944 utáni szovjet járási rendszer, majd a 2020-as ukrán közigazgatási reform hatásainak vizsgálatára, amelyek jelentősen átrajzolták a járások és települési tanácsok határait.
A kutatás célja nemcsak a történeti folyamatok rekonstruálása, hanem térképek segítségével a térfelosztások időbeli változásainak bemutatása. Az eredmények lehetőséget adnak arra, hogy jobban megértsük a közigazgatási döntések hatását a helyi társadalomra, valamint hozzájárulnak a regionális identitás, a kisebbségi jogérvényesítés és a területfejlesztés kérdéseinek tudományos vizsgálatához.

A kutatás célja a „málenkij robot” és a szovjetizálás mindezidáig feltárt kárpátaljai eseményeinek a bővítése mind összkárpátaljai vonatkozásban, mind pedig egyéni sorstörténetek feltárása szempontjából. Az eddig ismert adatok pontosítását illetően új lehetőségeket nyújt a Magyar Nemzeti Levéltár Szovjet táborok magyar foglyai című online adatbázis, amelyben jelentős számú kárpátaljai elhurcolt személy adatlapja is megtalálható. A további kutatások célja az eddig rendelkezésre álló helybeli listák összevetése az MNL adatbázisával, lehetőség szerinti bővítése, pontosítása. A kutatás ugyanakkor hozzájárul a szovjet fogság összmagyar szempontból történő feltárásához is. A szovjetizálás eseményeinek minél teljesebbé tétele érdekében a levéltári források és adatbázisok mellett célunk összegyűjteni azon egodokumentumokat – naplókat, lejegyzett visszaemlékezéseket, leveleket – amelyek az érintett települések elhurcoltjaihoz kapcsolódnak, illetve segítik a szovjetizálás eseményeinek minél teljesebb megismerését. Célunk továbbá olyan mikrotörténeti mélyfúrásokat végezni, amelyek a település vagy az egyén szintjén világítanak rá azon társadalmi változásokra, amelyek a szovjetizálás mechanizmusait jelentették a régióban.

A kutatási projekt célja, hogy átfogó képet adjon a Felső-Tisza vidéki szórvány magyarok jelenlegi helyzetéről és feldolgozza az eddig e területről született tanulmányokat, kiegészítve saját kutatásokkal. A kutatás során felvázoltuk az anyanyelvű/ anyanyelvi oktatási helyzetét, közös gondolkodással próbáltunk továbblépési lehetőséget találni, megosztani tapasztalatainkat és gondolatainkat, amelyekkel a vizsgált területen élők, szabadon gazdálkodhatnak, használhatják, elvethetik vagy elfogadhatják azokat.

Ismeretes, hogy Kárpátalja és benne a magyarság sokáig hermetikusan el volt zárva az anyaországtól, nem vehettek egymásról tudomást. A valós megismerés a ’80-as évek derekán kezdődött, amikor a határok átjárhatóbbakká kezdtek válni. A magyar társadalom különböző csoportjai helyzetüknek megfelelően folyamatosan alakították és alakítják azóta is felfogásukat az adott kérdésben. Így a téma nem tekinthető egyszer, s mindenkorra feldolgozottnak, állandó forrásanyagot jelent a kutatás számára.

Az Intézet egyik főbb kutatási területéhez: az ukrán magyarságkép vizsgálatához kapcsolódik ez a project. Hipotézisünk fő eleme, hogy az emberek véleményalkotásában igen lényeges tényező a társadalmi környezet és a társadalmi normák, melyek a szocializáció szempontjából és időszakában hatnak leginkább. Vagyis feltevésünk szerint, a kárpátaljai viszonyokat tekintve, különböző kép alakulhat ki a magyarokról azokban az ukrán nemzetiségű emberekben, diákokban, akik egy ukrán többségű településen élnek, de kapcsolatban állnak magyarokkal, megint más azoknál, akik egy szín ukrán környezetben élnek és csak a tankönyvek, sajtó stb. alapján van ismeretük a magyarokról, és megint más a magyar többségű településeken élőkben, akik rokoni, baráti vagy egyéb kapcsolatban állnak velünk. Mindezek alapján 2007-2008-ban végzett kutatásunk célja hipotézisünk igazolása vagy cáfolása, illetve ezáltal az ukrán középiskolások magyarságképének vizsgálata. Vizsgálatunk célja volt továbbá felmérni a kárpátaljai ukrán vagy vegyes tannyelvű középiskolák végzős diákjainak attitűdjeit, magyarságismeretét.

A kérdés az óta aktuális, amióta a térség magyarsága a trianoni diktátum következtében kisebbségi helyzetbe került. Ennek ellenére a vidék tudományos megismerése már az I. világháborút követően háttérbe szorult, amelyet csak tetőzött a szovjet korszak. A Szovjetunió széthullása után nyílott lehetőség a magyar-magyar kapcsolatok kérdéskörének tárgyalásos vizsgálatára.

A kutatóintézet munkatársai 2006-ban kidolgozták a kutatás módszertanát és kérdőívet állítottak össze a diákok számára. A kutatás során választ kaptunk arra is többek között, hogy a XX. században milyen képet mutatott a kárpátaljai magyar oktatási rendszer, különös tekintettel a felekezeti oktatás helyzetére. A felmérés eredményeképpen kiderült: a líceumok válogatott szakemberekkel és felvételi útján szelektált diákokkal dolgoznak. A bentlakás és a szigorú követelményrendszer pedig záloga annak, hogy az itt érettségizett diákok jó eredményekkel felvételiznek a hazai és a külföldi felsőoktatási intézményekben egyaránt.

A kutatás célja feltérképezni Kárpátalján a felekezeti elitképző középfokú oktatási intézményeket, megvizsgálni létrejöttük, működésük és finanszírozásuk feltételeit, az intézmények vizsgálatakor született esettanulmányok elemzése alapján feltárni az oktatás hatékonyságának miben létét. A kárpátaljai oktatási rendszer adott szegmensének vizsgálatakor a kutatást kiterjesztettük azok szereplőire, a pedagógusokra és az iskola-felhasználókra a diákokra is. 2010-ben sikerült megtalálni azt az elméleti keretet, melyben a téma elhelyezése új távlatokat nyitott, és lehetőséget teremtett nemzetközi összehasonlító vizsgálatra is. Ez az elméleti keret a bentlakásos iskolák Kahane-i tipológiája.

Az ún. donbászi események és a málenykij robot a sztálinizmus megnyilvánulásának több aspektusához hasonlóan mindezidáig nem képezte körültekintő tudományos kutatás tárgyát. A program célja: széleskörű adatbázis készítése, amelynek alapját a még élő és az eseményeket átélő szemtanúkkal készített kérdőíves felmérés és mélyinterjúk képezik.

A túlélők és a hozzátartozók kérdőíves felmérése — az ún. málenykij robot kárpátaljai eseményeinek feltárása érdekében Intézetünk 2004-ben egy nagyszabású kutatást indított el, mely az elhurcoltakra vonatkozó adatbázis összeállítását célozta meg. Az adatgyűjtés kétféle kérdőív kitöltésén alapul: az egyik bázisát a túlélőkkel, a másikét az elhunytak hozzátartozóival készített interjúk képezik. A kérdőív 63 kérdése négy csoportra oszlik: az első az elhurcoltak személyes adatait tartalmazza, a második az elhurcolás körülményeire, a lágerben eltöltött évekre kérdez rá, a harmadik kérdéscsoportban a deportálás időszakának emlékezetére, az elhurcoltak szovjet-képére irányuló kérdések szerepelnek, a negyedik pedig a kárpátaljai magyarság jelenlegi és jövőbeni helyzetére, a fennmaradás esélyeire világítanak rá a több rendszerváltást is megért túlélők szemszögéből. Mindezek mellett a túlélőkkel mélyinterjúk is készültek.

A kutatás célja a helyi politizálás jogi és szervezeti feltételeinek, anyagi alapjainak a megismerése, a rendszer sajátosságainak a bemutatása, továbbá a Kárpátalján működő önkormányzati képviselő-testületek összetételének, munkájának a vizsgálata volt. Szintén kutatás tárgyát képezte a magyar képviselők tevékenységének elemzése, különös tekintettel a 2002-ben megválasztott képviselőkre.

A kutatás célja a nacionalizmus elméletek és az ide vonatkozó szakirodalom elméleti alapjainak tanulmányozása, a nacionalizmus és a történetírás összefüggéseinek és azok hatásának feltárása az ukrán nép rendszerváltás utáni nemzetalkotó folyamatában.

A kutatás a napjainkban reneszánszát élő imagológia része az egymás mellett vagy a szomszédságban élő népek egymásról kialakított képének vizsgálata, jelen esetben az ukrán magyarságkép tanulmányozása. A tárgykörébe a nemzetkép-kutatás elmélete és a magyarságkép kutatás eddigi eredményeire támaszkodó ukrán magyarságkép vizsgálata tartozik. A vizsgálódás elsősorban a magyar múlt középiskolai történelem tankönyvekben és kárpátaljai honismereti/helytörténeti művekben való feltárására terjedt ki. A tankönyv- és szövegelemzéseket a kutatás módszertani leírása előzte meg, s következtetések levonására került sor nem csak a magyarságképre vonatkozóan, hanem a magyar-ukrán kulturális, politikai és egyéb kapcsolatokra vonatkozóan is.

A „donbászi munkaszolgálat” szerves részét képezte annak az intézkedéssorozatnak, melyek a hatalom részéről kárpátaljai magyarság ellen irányult a területen bekövetkezett 1944-es szovjet rendszerváltás után. Hátterében a rendszer sajátos nemzetiségpolitikája állt, melynek alapján a régió katonaköteles korú magyar fiataljait bizalmatlannak nyilvánítva arra kötelezték, hogy szolgálati idejüket a Donyec-medencei szénbányákban töltsék le. A rendszer furcsa kisebbségpolitikájának következményeként az elhurcolásnak ez a formája 1947-1952 között volt érvényben, így az 1925-1931 között született fiatalokat érintette. A donbászi csoportokat szervező különböző hatóságok semmilyen hivatalos indokkal nem szolgáltak az elhurcolás okára vonatkozólag. A behívottaknak eleget kellett tenniük a parancsnak, mely a Donyec-medencében letöltendő három év bányaüzemi munkára kötelezte őket. A Lehoczky Tivadar Intézetben több éve folyó kutatás keretében kíséreljük meg összeállítani a donbászi munkaszolgálatra elhurcoltak minél szélesebb körű adatbázisát. A téma mélyebb feltárása érdekében a túlélőkkel mélyinterjúk is készülnek, illetve az általuk kitöltött kérdőívek elemzése révén kerülnek feldolgozásra az adatok.

Kárpátaljai Területi Állami Levéltár gazdag és sok tekintetben feltáratlan forrásokat tartalmaz a Felső-Tisza folyóinak szabályozására és különböző korok árvízvédelmi tevékenységére vonatkozóan. Ezek főleg a vármegyék és a központi hatalom e kérdésben is tükröződő ellentéteire világítanak rá, illetve azokra a korabeli technikákra (lásd: fokgazdálkodás), amelynek következtében sikerült teríteni a növekvő vizet, esetenként elkerülve ezzel a tragikus természeti csapást.

A kutatás célja feltárni a kárpátaljai magyarság részvételét és lehetőségeit az ukrán önkormányzati rendszerben Ukrajna függetlenségétől a 2010-es választásokig, ahol a közigazgatási reform is említésre kerül. A kutatásban a reformtervezet előnyeit és hátrányait is megvizsgáljuk, továbbá a reform lehetséges hatásait a kárpátaljai magyar érdekképviseletre, külön kitérünk a Tisza–Melléki–Járás létrehozásának esélyeire, mely által megvalósulhatna a magyar kisebbség önigazgatása.

Az MTA Határon Túli Magyar Tudományos Ösztöndíjprogram keretében az Intézet munkatársai a helyzetkép és a motivációk felmérése érdekében olyan kárpátaljai magyar szülőkkel készítettek interjúkat, akik magyar illetve ukrán iskolába adták gyermekeiket. Az oktatási rendszerben lezajló folyamatok megismeréséhez a megye magyar tannyelvű iskoláinak igazgatóival is készültek egységes struktúrájú mélyinterjúk.

A program célja a rendszerváltás után megjelent kárpátaljai tudományos könyvkiadás nyilvántartása, rendszerezése kiadók és tematika szerint, majd a bibliográfia összeállítása.

Kisebbségi közegben rendkívül fontos a temetők, sírjelek nyilvántartása, feltérképezése, folyamatos ittlétünk emlékeinek regisztrálása, a temetkezési kultúrát befolyásoló tényezők regisztrálása. 2011-ben fentiekből kiindulva, az asszimiláció szempontjából leginkább érintett térség, a Felső-Tisza –vidéki temetők magyar vonatkozású sírhelyeinek a digitális feltérképezésével és adatbázisban történő regisztrálásával foglalkoztunk.