A félelem örök, az nem változik

A sztálini terror áldozataira emlékezett november 18-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke.

A megemlékezést nemzeti imánk eléneklése után dr. Csatári György, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék vezetője nyitotta meg.

Ezt követően Molnár D. Erzsébet, a tanszék tanára tartott részletes történelmi előadást a sztálini megtorlás áldozatairól. Azt az időszakot jellemezte, amikor a történelmet a háborúból győztesen kikerült hatalmak írták. A Szovjetunió a magyar és a német nemzetet bűnös nemzetté nyilvánította.  A háború végén a magyar nép jövőjét nem béke és nyugalom várta, hanem megtorlás, deportálások, kényszermunka. Molotov szovjet külügyi népbiztos a következőket írta a moszkvai-brit nagykövethez: „A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott, a felelősséget nem csak a magyar kormánynak, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben a magyar népnek is vállalnia kell”.

Az előadást a II.RF KMF színjátszó szakkörének megemlékező ünnepi összeállítása követte.

A rendezvény a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által szervezett gyertyás menettel folytatódott, melynek során a megemlékezők megkoszorúzták a Beregszászi 5. sz. Középiskola falán található, a sztálini terror áldozatainak emlékére felállított emléktáblát.

A gyertyás menet a Beregszászban található sztálinizmus áldozatainak állított emlékműig haladt. Itt Horkay Sámuel a KMKSZ képviseletében mondott megható beszédet. Elmondta, hogy igaz,Magyarország rossz oldalon fejezte be a háborút, de az is igaz, hogy a közép-európai országok közül Magyarország volt az olyan egyetlen olyan ország, amely ismerte és megtapasztalta a kommunizmus eszmerendszerét. Itt kezdődött a mi félelmünk. Mert arra, hogy a kommunista ideológiát meg lehessen honosítani, más módszer nem volt, csak a megfélemlítés. „Bízzunk benne, hogy egyszer sor kerül a megbánásra és a megbocsátásra, helyére kerülnek az emlékek, és nem a keserűség, nem a gombóc lesz a torkunkban, hanem marad a kegyelem. Száradjon, ami könny, olvadjon, ami harag, és oldódjon, ami görcs. És maradjon a kegyelem évente egyszer ott, ahol ennek helye van, és akkor, amikor ennek ideje van” – fejezte beszédét Horkay Sámuel.

Forrás: Kárpátalja.ma, 2013. november 20.