A Lehoczky Tivadar Intézet idei harmadik terepmunkája 2013 novemberében volt, amikor a técsői központi temető magyar vonatkozású síremlékeinek regisztrálását és dokumentálását végeztük.
Mivel Técső két régi református és katolikus temetőjét – melyeket jó ideje a felszámolás fenyeget – már az elmúlt terepmunkák során feldolgoztuk, most a központi vegyes felekezetű temető feltérképezése és sírfeliratainak digitalizálása következett.
Técső az öt máramarosi koronaváros egyike volt. Az 1910. évi népszámlálási adatok alapján 5910 lakosából 4482 magyar, 855 ruszin és 434 német volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Técsői járásának székhelye volt. A második világháborút követően Kárpátalja más magyarlakta településével a Szovjetunió része lett. A hatalomváltások rányomták bélyegüket a település nemzetiségi és vallási összetételére, a 2001. évi népszámlálási adatok szerint Técső lakosságának száma 9519 fő, amelyből 2306 fő, 24,2% vallotta magát magyarnak, 66% ukrán nemzetiségű.
A városban található nagyobb felekezetek: református, római katolikus, görögkatolikus, ortodox. A técsői vallási, felekezeti és nemzetiségi sokszínűség több évszázados múltra tekint vissza: az 1880. évi statisztikai adatok alapján elmondható, hogy Técső lakosságának 15,4%-a római katolikus volt, 27,41%-a görögkatolikus, 46,82%-a református és 10,07%-a izraelita. 1941-re ezek az arányok számottevő változáson mentek keresztül: míg a református felekezet alig felére, 20,33%-ra csökkent, jelentős, 20,79%-os ortodox közösség jelent meg 20 év leforgása alatt a településen, a római katolikusok aránya szintén majdnem felére, 9,73%-ra csökkent, a görögkatolikusok száma stagnált, 28,49%-on maradt, míg a másik gyarapodást mutató közösség az izraelita közösség lett, amelynek az aránya szintén megduplázódott, 20,04%-os lett. A felekezeti arányok ilyen mértékű változását indokolhatják a természetes népességmozgás mellett azok a közigazgatási változások, melyek a 1920-1940-es években következtek be. Mindezek ellenére a régi koronaváros ma is az egyik központja és végvára a Felső-Tisza-vidék református magyarságának. Ez temetőinek arculatára is rányomta bélyegét.
Técsőn tehát három olyan temető található, melyek magyar vonatkozású sírjait az intézet munkatársai és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatói digitálisan rögzítettek, két régi és a központi vegyes felekezetű temető, melybe nagyjából a XX. század derekától temetkeznek. A Técső városközpontjához közel lévő, 1958-ban bezárt ősi református és katolikus temetőkertben megközelítőleg 30 ép síremlék található még, melyek nagy része a 19. századból való magyar nemesi családok sírhelyét jelöli. A temetőkert bizonytalan jövőjét jelzi az is, hogy a körbekerített területnek csupán a felén vannak még meg ezek a síremlékek, míg a másik felén a több tucat ledöntött, munkagépekkel meggyalázott sír helyén 2008-ban minden magyar szervezet és polgár tiltakozása ellenére pravoszláv kápolna épült. A másik régi római katolikus-ortodox temető a técsői központi temetőtől csupán 500-600 méternyire helyezkedik el. Területén 96 síremléket rögzítettünk, 12 magyar feliratú sírt, és az ortodox sírok mellett 67 jeltelent találtunk.
A központi vegyes felekezetű temetőben közel háromezer sírfeliratot rögzítettünk digitálisan, melyek feldolgozása folyamatban van. A sírfeliratok és digitális fotók elektronikus feldolgozását követően a kutatás eredményei megtekinthetők lesznek az intézet honlapján: www.lehoczkyintezet.uz.ua.
A projekt megvalósulását a Magyar Tudományos Akadémia támogatta.
Forrás: Kárpátalja.ma, 2013. november 26.
Comments