Idén hetven éve, hogy az 1944 tavaszától kezdődő deportálások keretében Kárpátaljáról hivatalosan 85 ezer, de egyes szakirodalmi adatok szerint közel 100 ezer zsidó nemzetiségű lakost hurcoltak koncentrációs táborokba, melynek következtében a kárpátaljai zsidóság száma a korábbi részarányaihoz képest jelentősen visszaesett, szinte eltűnt.
A haláltáborokat túléltek nagy része nem jött vissza Kárpátaljára, a szovjet hatalomváltás körülményei nem kedveztek a hazatérésnek.
A Holokauszt Emlékévhez kapcsolódva a napokban Kárpátalján több helyszínen szerveznek emléknapot. A kárpátaljai zsidóság 1944. évi tragédiájának, illetve a régió egykori történelmében betöltött jelentőségüknek ismertetésére rendhagyó történelemóra keretében szerveztek Holokauszt-emléknapot április 16-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.
A rendezvény elején Tóth István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja szólalt fel, aki a holokauszt és a deportálások szomorú eseményeiről beszélt. A népirtásról, mely során a zsidó lakosságot nemre és korra való tekintet nélkül teljesen ki akarták irtani. Kárpátalján – főként Ungváron – élt a történelmi Magyarország legnagyobb zsidó közössége. A megye területén élő zsidóságot nyolc település gettóiba gyűjtötték össze. A több ezer elhurcolt közül nagyon kevesen maradtak életben és tértek vissza szülőhelyükre. Így ma Kárpátalján mintegy 70-80 főt számláló magyar ajkú zsidó él, akik közül a beregszásziaknak egyetlen imahelyük maradt, a Zrínyi utcai zsinagóga. Ennek jelenlegi felújításában nagy segítséget nyújt az anyaország, támogatva ezzel is a határon túli magyar zsidó közösségeket.
Orosz Ildikó, a II. RF KMF elnök asszonya Radnóti Miklós soraival kezdte megemlékezését: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország...”. A neves, zsidó származású magyar költő egy halálmenet során halt meg. „A holokauszt nem volt más, mint egy kegyetlen kísérlet arra, hogyan lehet egy kisebbséget teljesen megsemmisíteni” – hangzottak az elnök asszony szavai. „S kisebbségről lévén szó, az idézett pár sor tükrözi a kárpátaljai magyarság és a zsidóság közös lelki világát. Szolgáljon hát ez a nap emlékeztetőül mindannyiunk számára! Mert sajnos néha a kárpátaljai magyarsággal szemben is hasonló megnyilvánulásokat és gondolatokat észlelhetünk a többségi nemzet képviselői felől. Ezért egy oktatási intézménynek, s így a főiskolának is óriási szerepe van abban, hogy felhívja a figyelmet az emberséget fenyegető veszélyekre. Tanulnunk kell a múlt fájdalmas nehéz perceiből, s meg kell próbálnunk az előttünk álló éveket úgy építeni, hogy ilyen borzalmak még egyszer ne ismétlődjenek meg.” Orosz Ildikó beszédének végén a jelenlévők egy perces néma csenddel és főhajtással emlékeztek a holokauszt áldozataira.
Az Emberségről példát… címet viselő kiállítás bemutatásával Togyeriska Erika, a Debreceni Egyetem doktoranduszhallgatója folytatta a rendhagyó történelemórát. A poszter kiállítás Raoul Wallenbergről és azokról az emberekről készült, akik részt vettek a zsidók mentésében. „A kiállítás arra hívja fel a figyelmet – mondta Togyeriska Erika –, hogy legyünk az élethez hűek, ne tűrjük a megalkuvást, és ne féljünk szembeszállni az antiszemitizmussal és a gyűlöletkeltéssel. A holokauszt idején is voltak emberek, akik szembeszálltak a pusztító gépezettel, és saját életük, biztonságuk kockáztatásával is mentették az üldözötteket. Áldozatos tevékenységüknek köszönhetően több ezer zsidó menekült meg a biztos haláltól.” A poszter kiállítás 40 tablón mutatja be az embermentők életének és tevékenységének legfontosabb mozzanatait. A szervezők ez úton is köszönetüket fejezik ki a MAZSIKE (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület), valamint Magyarország Ungvári Főkonzulátusa felé, akiknek támogatása révén ez a kiállítás megtekinthető a főiskolán.
Ezt követően Togyeriska Erika a Zsidótörvények hatása a kárpátaljai zsidóságra és a holokauszt címmel tartott előadást a kárpátaljai zsidóság életéről. Itt többek között számadatokban is nyilvánvalóvá vált a népirtás szomorú végkifejlete. A több ezer főt számláló közösségből szinte alig maradt néhány tucat képviselő.
Az előadás után a Kitagadottak című dokumentumfilmet nézhették meg a jelenlévők. A film Nagyszőllősre kalauzolja a nézőket, ahol magyarok, ruszinok, ukránok, svábok, szlávok és zsidók békésen megfértek egymás mellett évszázadokon keresztül, amíg a történelem és sors borzalmai közbe nem szóltak. Azt a múltat vetíti a film elénk, melyen túl kellene lépni, de ez a lépés lehetetlen. A történet emléket állít a történelem borzalmainak, amelyek magyarok százezreinek életét változtatták meg egyik napról a másikra. Árvákká, özvegyekké, otthontalanná és hazátlanná váltak. Kitagadottá. A film Susan M. Papp Megtagadva című dokumentumregénye alapján készült.
A vetítés végén Csatáry György, a főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője néhány gondolatot fűzött a még a film hatása alatt lévő közönséghez, kiemelve azt a tényt, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, más nemzethez tartozunk, de egymás mellett élve tisztelnünk kell egymást és egymás kultúráját. Csak így teremthetünk egy élhetőbb világot.
Gál Adél
Forrás: Kárpátalja.ma, 2014. április 17.
Comments