Az Intézetünk főbb önálló kutatási projektjei
A kutatási projekt célja, hogy átfogó képet adjon a Felső-Tisza vidéki szórvány magyarok jelenlegi helyzetéről és feldolgozza az eddig e területről született tanulmányokat, kiegészítve saját kutatásokkal. A kutatás során felvázoltuk az anyanyelvű/ anyanyelvi oktatási helyzetét, közös gondolkodással próbáltunk továbblépési lehetőséget találni, megosztani tapasztalatainkat és gondolatainkat, amelyekkel a vizsgált területen élők, szabadon gazdálkodhatnak, használhatják, elvethetik vagy elfogadhatják azokat.
Ismeretes, hogy Kárpátalja és benne a magyarság sokáig hermetikusan el volt zárva az anyaországtól, nem vehettek egymásról tudomást. A valós megismerés a ’80-as évek derekán kezdődött, amikor a határok átjárhatóbbakká kezdtek válni. A magyar társadalom különböző csoportjai helyzetüknek megfelelően folyamatosan alakították és alakítják azóta is felfogásukat az adott kérdésben. Így a téma nem tekinthető egyszer, s mindenkorra feldolgozottnak, állandó forrásanyagot jelent a kutatás számára.
Az Intézet egyik főbb kutatási területéhez: az ukrán magyarságkép vizsgálatához kapcsolódik ez a project. Hipotézisünk fő eleme, hogy az emberek véleményalkotásában igen lényeges tényező a társadalmi környezet és a társadalmi normák, melyek a szocializáció szempontjából és időszakában hatnak leginkább. Vagyis feltevésünk szerint, a kárpátaljai viszonyokat tekintve, különböző kép alakulhat ki a magyarokról azokban az ukrán nemzetiségű emberekben, diákokban, akik egy ukrán többségű településen élnek, de kapcsolatban állnak magyarokkal, megint más azoknál, akik egy szín ukrán környezetben élnek és csak a tankönyvek, sajtó stb. alapján van ismeretük a magyarokról, és megint más a magyar többségű településeken élőkben, akik rokoni, baráti vagy egyéb kapcsolatban állnak velünk. Mindezek alapján 2007-2008-ban végzett kutatásunk célja hipotézisünk igazolása vagy cáfolása, illetve ezáltal az ukrán középiskolások magyarságképének vizsgálata. Vizsgálatunk célja volt továbbá felmérni a kárpátaljai ukrán vagy vegyes tannyelvű középiskolák végzős diákjainak attitűdjeit, magyarságismeretét.
A kérdés az óta aktuális, amióta a térség magyarsága a trianoni diktátum következtében kisebbségi helyzetbe került. Ennek ellenére a vidék tudományos megismerése már az I. világháborút követően háttérbe szorult, amelyet csak tetőzött a szovjet korszak. A Szovjetunió széthullása után nyílott lehetőség a magyar-magyar kapcsolatok kérdéskörének tárgyalásos vizsgálatára.
A kutatóintézet munkatársai 2006-ban kidolgozták a kutatás módszertanát és kérdőívet állítottak össze a diákok számára. A kutatás során választ kaptunk arra is többek között, hogy a XX. században milyen képet mutatott a kárpátaljai magyar oktatási rendszer, különös tekintettel a felekezeti oktatás helyzetére. A felmérés eredményeképpen kiderült: a líceumok válogatott szakemberekkel és felvételi útján szelektált diákokkal dolgoznak. A bentlakás és a szigorú követelményrendszer pedig záloga annak, hogy az itt érettségizett diákok jó eredményekkel felvételiznek a hazai és a külföldi felsőoktatási intézményekben egyaránt.
A kutatás célja feltérképezni Kárpátalján a felekezeti elitképző középfokú oktatási intézményeket, megvizsgálni létrejöttük, működésük és finanszírozásuk feltételeit, az intézmények vizsgálatakor született esettanulmányok elemzése alapján feltárni az oktatás hatékonyságának miben létét. A kárpátaljai oktatási rendszer adott szegmensének vizsgálatakor a kutatást kiterjesztettük azok szereplőire, a pedagógusokra és az iskola-felhasználókra a diákokra is. 2010-ben sikerült megtalálni azt az elméleti keretet, melyben a téma elhelyezése új távlatokat nyitott, és lehetőséget teremtett nemzetközi összehasonlító vizsgálatra is. Ez az elméleti keret a bentlakásos iskolák Kahane-i tipológiája.
Az ún. donbászi események és a málenykij robot a sztálinizmus megnyilvánulásának több aspektusához hasonlóan mindezidáig nem képezte körültekintő tudományos kutatás tárgyát. A program célja: széleskörű adatbázis készítése, amelynek alapját a még élő és az eseményeket átélő szemtanúkkal készített kérdőíves felmérés és mélyinterjúk képezik.
A túlélők és a hozzátartozók kérdőíves felmérése — az ún. málenykij robot kárpátaljai eseményeinek feltárása érdekében Intézetünk 2004-ben egy nagyszabású kutatást indított el, mely az elhurcoltakra vonatkozó adatbázis összeállítását célozta meg. Az adatgyűjtés kétféle kérdőív kitöltésén alapul: az egyik bázisát a túlélőkkel, a másikét az elhunytak hozzátartozóival készített interjúk képezik. A kérdőív 63 kérdése négy csoportra oszlik: az első az elhurcoltak személyes adatait tartalmazza, a második az elhurcolás körülményeire, a lágerben eltöltött évekre kérdez rá, a harmadik kérdéscsoportban a deportálás időszakának emlékezetére, az elhurcoltak szovjet-képére irányuló kérdések szerepelnek, a negyedik pedig a kárpátaljai magyarság jelenlegi és jövőbeni helyzetére, a fennmaradás esélyeire világítanak rá a több rendszerváltást is megért túlélők szemszögéből. Mindezek mellett a túlélőkkel mélyinterjúk is készültek.
A kutatás célja a helyi politizálás jogi és szervezeti feltételeinek, anyagi alapjainak a megismerése, a rendszer sajátosságainak a bemutatása, továbbá a Kárpátalján működő önkormányzati képviselő-testületek összetételének, munkájának a vizsgálata volt. Szintén kutatás tárgyát képezte a magyar képviselők tevékenységének elemzése, különös tekintettel a 2002-ben megválasztott képviselőkre.
A kutatás célja a nacionalizmus elméletek és az ide vonatkozó szakirodalom elméleti alapjainak tanulmányozása, a nacionalizmus és a történetírás összefüggéseinek és azok hatásának feltárása az ukrán nép rendszerváltás utáni nemzetalkotó folyamatában.
A kutatás a napjainkban reneszánszát élő imagológia része az egymás mellett vagy a szomszédságban élő népek egymásról kialakított képének vizsgálata, jelen esetben az ukrán magyarságkép tanulmányozása. A tárgykörébe a nemzetkép-kutatás elmélete és a magyarságkép kutatás eddigi eredményeire támaszkodó ukrán magyarságkép vizsgálata tartozik. A vizsgálódás elsősorban a magyar múlt középiskolai történelem tankönyvekben és kárpátaljai honismereti/helytörténeti művekben való feltárására terjedt ki. A tankönyv- és szövegelemzéseket a kutatás módszertani leírása előzte meg, s következtetések levonására került sor nem csak a magyarságképre vonatkozóan, hanem a magyar-ukrán kulturális, politikai és egyéb kapcsolatokra vonatkozóan is.
A „donbászi munkaszolgálat” szerves részét képezte annak az intézkedéssorozatnak, melyek a hatalom részéről kárpátaljai magyarság ellen irányult a területen bekövetkezett 1944-es szovjet rendszerváltás után. Hátterében a rendszer sajátos nemzetiségpolitikája állt, melynek alapján a régió katonaköteles korú magyar fiataljait bizalmatlannak nyilvánítva arra kötelezték, hogy szolgálati idejüket a Donyec-medencei szénbányákban töltsék le. A rendszer furcsa kisebbségpolitikájának következményeként az elhurcolásnak ez a formája 1947-1952 között volt érvényben, így az 1925-1931 között született fiatalokat érintette. A donbászi csoportokat szervező különböző hatóságok semmilyen hivatalos indokkal nem szolgáltak az elhurcolás okára vonatkozólag. A behívottaknak eleget kellett tenniük a parancsnak, mely a Donyec-medencében letöltendő három év bányaüzemi munkára kötelezte őket. A Lehoczky Tivadar Intézetben több éve folyó kutatás keretében kíséreljük meg összeállítani a donbászi munkaszolgálatra elhurcoltak minél szélesebb körű adatbázisát. A téma mélyebb feltárása érdekében a túlélőkkel mélyinterjúk is készülnek, illetve az általuk kitöltött kérdőívek elemzése révén kerülnek feldolgozásra az adatok.
Kárpátaljai Területi Állami Levéltár gazdag és sok tekintetben feltáratlan forrásokat tartalmaz a Felső-Tisza folyóinak szabályozására és különböző korok árvízvédelmi tevékenységére vonatkozóan. Ezek főleg a vármegyék és a központi hatalom e kérdésben is tükröződő ellentéteire világítanak rá, illetve azokra a korabeli technikákra (lásd: fokgazdálkodás), amelynek következtében sikerült teríteni a növekvő vizet, esetenként elkerülve ezzel a tragikus természeti csapást.
A kutatás célja feltárni a kárpátaljai magyarság részvételét és lehetőségeit az ukrán önkormányzati rendszerben Ukrajna függetlenségétől a 2010-es választásokig, ahol a közigazgatási reform is említésre kerül. A kutatásban a reformtervezet előnyeit és hátrányait is megvizsgáljuk, továbbá a reform lehetséges hatásait a kárpátaljai magyar érdekképviseletre, külön kitérünk a Tisza–Melléki–Járás létrehozásának esélyeire, mely által megvalósulhatna a magyar kisebbség önigazgatása.
Az MTA Határon Túli Magyar Tudományos Ösztöndíjprogram keretében az Intézet munkatársai a helyzetkép és a motivációk felmérése érdekében olyan kárpátaljai magyar szülőkkel készítettek interjúkat, akik magyar illetve ukrán iskolába adták gyermekeiket. Az oktatási rendszerben lezajló folyamatok megismeréséhez a megye magyar tannyelvű iskoláinak igazgatóival is készültek egységes struktúrájú mélyinterjúk.
A program célja a rendszerváltás után megjelent kárpátaljai tudományos könyvkiadás nyilvántartása, rendszerezése kiadók és tematika szerint, majd a bibliográfia összeállítása.
Kisebbségi közegben rendkívül fontos a temetők, sírjelek nyilvántartása, feltérképezése, folyamatos ittlétünk emlékeinek regisztrálása, a temetkezési kultúrát befolyásoló tényezők regisztrálása. 2011-ben fentiekből kiindulva, az asszimiláció szempontjából leginkább érintett térség, a Felső-Tisza –vidéki temetők magyar vonatkozású sírhelyeinek a digitális feltérképezésével és adatbázisban történő regisztrálásával foglalkoztunk.