„Málenykij robot”. 1944 – Az elhurcolások éve. Emlékkonferencia a Rákóczi-főiskolán

 

A Munkács és Szolyva közötti emlékmenetet megelőzően, november 21-én nemzetközi tudományos konferenciát szervezett a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszéke, valamint Lehoczky Tivadar Intézete. A konferencia négy országból érkezett előadói újabb felkutatott dokumentumok és más kutatási eredmények alapján igyekeztek pontosítani, hogy mi és hogyan történt az 1944-ben a szovjet megszállók által lágerekbe hurcolt magyar férfiakkal.

 

 

A Rákóczi-főiskola Gross Arnold termét zsúfolásig megtöltötték a kutatók és az érdeklődők. A tudományos konferencia résztvevőit Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai titkára köszöntötte, név szerint kiemelve dr. Brenzovics László parlamenti képviselőt, a KMKSZ elnökét, dr. Orosz Ildikót, a Rákóczi-főiskola elnökét, Szilágyi Pétert, Magyarország Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai Államtitkárságának kabinetfőnökét, és Nagy Klárát, az Államtitkárság Kapcsolattartási Főosztályának kárpátaljai referensét. dr. Tóth Mihályt, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnökét, Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzult, Szabó Istvánt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnökét, dr. Bokor Béla egyetemi tanárt, a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány kuratóriumának elnökét, prof. dr. Jávor Andrást és prof. dr. Barta Eleket a Debreceni Egyetem rektorhelyetteseit, Kujbusné dr. Mecsei Évát, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár igazgatóját, a történelmi egyházak képviselőit, az egykori elhurcoltakat, valamint a konferencia előadóit és másokat.

Dr. Brenzovics László nyitotta meg a tudományos konferenciát, aki történészként maga is kutatta a korszakot. Kijelentette: „Elégtételnek érzem, hogy ilyen sokan összegyűltünk ezen a konferencián, és holnap pedig Szolyván emlékezünk meg a hetven évvel ezelőtt történtekről. Elégtételnek, hisz valószínűleg nincs itt olyan ember, akinek ezzel az eseménnyel ne lenne valamilyen kapcsolata, valamelyik őse ne esett volna áldozatul. Elgondolkodhatunk most azon is, hogy mit gondolhattak őseink, amikor bejött ide egy teljesen idegen, borzalmas rendszer, mindent feldúlt, és óriási erővel és kegyetlenséggel csapott le egy amúgy is szétzilált, meggyengült közösségre. Vajon a Szolyva, majd Szambor és Szibéria irányába hajtott magyar férfiak el tudták volna azt képzelni, hogy lesz még Beregszászban magyarság, hogy hetven év múlva össze fognak gyűlni a magyarok megemlékezni róluk méltó módon saját főiskolájukban, amit a saját színházukban egy színházi előadás követ, amely a kárpátaljai magyarság sajátos sorsát mutatja be? Valószínűleg nem. De mártíroknak kell tekintenünk őket, mert azokban a nehéz időkben is ragaszkodtak magyarságukhoz.” Majd a KMKSZ elnöke átadta a főiskola elnök asszonyának Milován Jolán ajándékát: a szovjet megszálló katonai parancsnokság 1944. no­vember 13-án kiadott napi parancsát tartalmazó eredeti orosz és magyar nyelvű plakátokat. Ezt a törvénytisztelő keresztény magyarok elhitték, de a parancs írói, kihirdetői tudták azt, hogy hazudnak – emelte ki Brenzovics László, aláhúzva: „Volt, aki lefordítsa!”

Dr. Orosz Ildikó, megköszönte az ajándékot, majd maga is emlékeztetett: „Az 1944-es deportálás a kárpátaljai magyarságot ért legnagyobb csapás volt, amikor minden családból elvitték a férfiakat, számos gyermek nem születhetett meg, nem lett folytatás, és Sztálin haláláig nem is tudott közösségünk lábra állni. Hogy ez mennyire megrázta magyar közösségünket, az a KMKSZ 1989-es akciójakor tűnt elő, amikor önerőből, saját adakozásból, minden magyarországi és alapítványi támogatás nélkül a magyar falvakban mintegy száz emlékművet emeltek röpke másfél év leforgása alatt. Ahová jelképesen hazahoztuk halottainkat, hogy legyen hol halottak napján emlékezni, hogy legyen hova elhelyezni az emlékezés virágait.”

Köszöntötte még a konferencia résztvevőit Szilágyi Péter, a Nemzetpolitikai Államtitkárság kabinetfőnöke, aki maga is történész. Emlékeztetett: nagy felelősség hárul a kutatókra, az ő felelősségük tárgyilagosan feltárni a valóságot és megismertetni az utókorral. A jelen és jövő számára pedig nélkülözhetetlenek a múlt tanulságai, hiszen csak így kerülhetjük el az újabb végzetes eseményeket, tragédiákat.

Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke az általa irányított, 1993-ban alakult bizottság történetéről, tevékenységéről és eredményeiről tájékoztatta a konferencia résztvevőit.

A konferencia első szekciójának munkáját dr. Csatáry György tanszékvezető főiskolai tanár, a Rákóczi-főiskola Lehoczky Tivadar Intézetének vezetője vezette.

Elsőként dr. Bognár Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének vezetője adott átfogó képet a Kárpát-medence magyarságának és német lakosságának hadifogolyként és internáltként a Szovjetunióba hurcolásáról. Ezt egészítette ki dr. Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának munkatársa, bemutatva a szovjet hatóságokkal együttműködő, azokat mindenben kiszolgáló kollaboráns, hazaáruló kommunista pribékek fontos szerepét is a magyar lakosság megtizedelésében.

Köteles László felvidéki helytörténész, a Csemadok alelnöke a Felvidéken megszervezett elhurcolásokkal kapcsolatos kutatások eredményeit ismertette, majd a délvidéki Csorba Béla tanár, költő, néprajzkutató Magyarok Tito koncentrációs táboraiban 1944–1948 címmel tartott előadásában a Vajdaság területén elkövetett magyarellenes atrocitásokról beszélt.

A délutáni szekciót Darcsi Karolina főiskolai tanár, a KMKSZ politikai titkára vezette, ahol Kosztyó Gyula doktorjelölt a partizánok és kommunista agitátorok 1944-es kárpátaljai szerepét világította meg, majd dr. Dupka György, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója a korabeli NKVD-jelentések alapján mutatta be Kárpátalja megszállásának és a Szovjetunió általi annektálásának eseményeit.

Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi-főiskola tanára korabeli dokunentumok alapján pontosította a deportáltak számát és az események lefolyását, majd bemutatta és ismertette a KMKSZ által kiadott Emlékkönyv a „málenykij robot” kárpátaljai áldozatairól 1944–2014 című könyvet.

 

 

Végül Brenzovics László méltatta a sztálini terror túlélőit, akiknek, illetve hozzátartozóiknak ajándékcsomagot nyújtott át.

A konferencia zárásaként a résztvevők megtekintették a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulatának előadásában Zelei Miklós Zoltán újratemetve című színdarabját. A mű egyfajta humorral tarkított társadalomkritika, mely egyben lélekbemarkolóan megrázó dráma. A szerző a kettévágott Szelmenc község történetén keresztül zseniálisan mutatja be a kárpátaljai magyarságnak a 1944 óta elszenvedett tragikus történetét. A nap méltó lezárása volt a Vidnyánszky Attila rendezte előadás, és kellő lelki feltöltődés is a másnapi 27 kilométeres emlékmenetre.

 

Badó Zsolt


Forrás: Kárpátalja online hetilap, 2014. november 27., 06:30, 724. szám

 

 

 

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük