Dr. Csatáry György recenziója a kiadványról
A Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont kiadványa ezúttal – érintve a társadalomtörténeti és néprajzi szempontú értékelést – egy bemutató-tájékoztató jellegű kiadványt tett le a szakma és az érdeklődő olvasók asztalára. A kötetben a beregszászi köztemető egykori római katolikus sírkertjében örök nyugalomra helyezett híres, értelmiségi családok, személyek kerültek bemutatásra. A fejfákon olvasható egyéniségek életéről a sajtóból, szakkönyvekből, honismereti munkákból, lexikonokból és kézikönyvekből összegyűjtött életrajzi és más adatok nyújtanak tájékoztatást. A kötet célja volt bemutatni a kiemelt síremlékekről készült illusztrációkat megörökítve mindazon jellegzetességeket, melyekkel a vizsgált sírkert rendelkezik. Párhuzamosan a kutatások kiterjedtek a teljes katolikus sírkert adatbázisának az összeállítására, amelyben mintegy 2500 sírhely szerepel. A szóban forgó terjedelmes adatbázis rövidesen elektronikus formában elérhető lesz a Kutatóközpont honlapján. Ezen kutatások eredményei így hozzájárulhatnak elsősorban a családtörténelem, valamint magának a temetkezési kultúránknak az eredményes tanulmányozásához. A könyv szerkezetileg tíz jól elválasztható fejezetből áll. A legelején találjuk Molnár János, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség esperesplébánosának az előszavát, aki a temető jelentőségét emeli ki, mint a szentmise megtartásának egykor egyetlen, a keresztény hívők temetkezéséül szolgáló helyét. Szavait Franz Mercury kortárs író/költő Temető c. versével zárja. Az előszót követi a sírkert legrégebbi síremlékeit, kőkeresztjeit bemutató fejezet, amelyben a 19. században és a 20. sz. elején elhunyt keresztények sírjait és néhány ismeretlen – véleményünk szerint 18. századi – kőből faragott keresztet találunk, összesen 11 síremléket. Itt kell sajnálattal megemlítenünk, hogy helyszűke miatt a régi, gondozatlan síremlékekből egyre kevesebb van. Gyakorlattá vált, hogy még az egyedi kőfaragványokat is kiforgatják helyükről és rátemetkeznek.
Jómagam, főiskolai tanárként több mint húsz éve a történész hallgatókkal együtt látogatom a sírkertet, és ilyen, a keresztény hittel össze nem egyeztethető folyamatoknak vagyunk szemtanúi. Ha a rátemetkezések ilyen iramban folytatódnak, akkor néhány év múlva a 18. század végi és a 19. század elejéről való sírkövek teljesen eltűnnek.
A kiadvány 3. fejezetét a szerzők az egyházi személyek síremlékeinek szentelték: római és görögkatolikus papok, lelkészek, esperesek, főesperesek, hitoktatók, egyházi gondnokok és kántorok életrajzi adatait és a sírjaikról készített fotókat közölték (összesen 12 síremlék). Továbbá itt találjuk a Páli Szent Vincéről elnevezett Szatmári Irgalmas Rend Beregszászban szolgáló nővéreinek az emlékhelyét és síremlékeit (összesen 1 emlékművet és 4 síremléket).
A 4. fejezetben a temető katonasírokat tartalmazó parcellái kerülnek bemutatásra. Itt az 1848/49-es szabadságharcban részt vett 3 honvédnek (Baczó József tüzérnek, Bloksay István és Ekkel György századosoknak) a síremlékei, továbbá a temetőben ismeretlen helyen nyugvó 1848/49-es honvédek emlékére 2014-ben állított emlékmű kapott helyett. Az 1848/49-es honvédek sírjait a 20. században elhunyt katonák síremlékei követik: Dalmay Kálmán magyar királyi honvéd főhadnagynak a sírja, aki az I. világháborúban lelte halálát 1917-ben, és Pfauser Füzéry József ezredesnek a síremléke, aki az I. és II. világháborút is túlélte. A továbbiakban a II. világháborúban harcolt katonák sírjait, 1 emléktáblát a II. világháborúban szolgált magyar katonák emlékére (2006-ban a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériumának Hadtörténeti Intézete és Múzeuma, illetve Beregszász város önkormányzata állította) és 1 emlékművet, a hősi halált halt és a világtengerek mélyén örök álmukat alvó kárpátaljai tengerészek emlékjelét ismertetjük.
Az 5. fejezet a város ismert családjainak és közéleti személyiségeinek síremlékeit tartalmazza: a Linner, a Benda, a Haba és a Pazar család orvosként, ügyészként, ügyvédként, pedagógusként, agrármérnökként és cukrászként tevékenykedő tagjait mutatjuk be életútjuk ismertetésével és síremlékeiket megörökítő fotókkal (összesen 10 síremlék). Mindemellett ebben a fejezetben találhatók a közélet jeles egyéniségei közül Buzáth Rebeka, az egykori beregszászi és vidéki nőegylet vezetője, Csanádi György újságíró, helytörténész és Zelenyák István közgazdász, beregszászi vállalkozó síremlékei is (összesen 3 síremlék).
A kiadvány 6. fejezetében a közméltóságok, közhivatalnokok sír jai kerülnek bemutatásra: Buttykay Ferenc, az egykori Bereg vármegye főispánja; Jobszty Gyula, az egykori Bereg vármegye alispánja, dr. Buzáth Camill, Beregszász polgármeste, valamint magyar királyi pénztárnokok, bírók, jogászok, ellenőrök, jegyzők, adótisztviselők, mérnökök, útmesterek, telekönyvvezetők, építészek, erdőgondnokok síremlékeit, illetve rövid életrajzi adatait ismertetjük (összesen 19 síremlék).
A 7. fejezetben a beregszászi köztemető egykori római katolikus sírkertjének a vázlatos térképét láthatjuk, amelyen parcellák szerinti felosztásban, egyezményes jellel és helyrajzi számmal lett feltüntetve a kiadványban közölt valamennyi síremlék, emlékmű helye azok beazonosításának, a helyszínen történő felkeresésének a megkönnyítése céljából. A térképet dr. Molnár D. István, a Kutatóközpont munkatársa készítette. Műszaki szerkesztési okból és gyakorlati szempontból a térkép a kiadvány közepén helyezkedik el.
A kiadvány 8. fejezetében az orvosok, művészek, tanárok és tanítók síremlékei sorakoznak. Az orvosok között találjuk dr. Rottman József, az egykori Bereg vármegye főorvosa, Finta Béla, a beregszászi állami fogtechnika megalapítója, dr. Papp Ernő szülész-nőgyógyász főorvos nyughelyét. A művészeknél Nádas Annának, a beregszászi amatőr népszínház főrendezőjének, újságírónak, Sóskúti Margit írónőnek, Veres Péter festőművésznek és másoknak a sírjait, valamint életútjait követhetjük nyomon. A gimnáziumi tanárok, az általános és középiskolai tanárok, illetve tanítók közül Sztahora (Borbély) Ibolyának, a Beregszászi Magyar Gimnázium matematikatanárnőjének, Pataky József kántor-tanítónak; Morgenthál Gyulának, a Beregszászi 4. sz. középiskola testnevelő tanárának; Hagymási Andrásnak, az egykori Beregszászi 8. sz. középiskola biológiatanárának és még másoknak a nevei és síremlékei lettek megörökítve.
Ezen fejezet után találjuk dr. Molnár D. Erzsébetnek, a II. RF KMF Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontja vezetőjének az utószavát, aki röviden felhívja a figyelmet arra, hogy a temetők és a bennük található síremlékek fontos kortörténeti forrásai egy-egy település történetének, jelen esetben Beregszász múltjának. Többek között arról is tudósít, hogy a beregszászi köztemető egykori római katolikus sírkertjének a felmérését, feltérképezését, az ott található síremlékek feliratainak összegyűjtését a Kutatóközpont munkatársai végezték el a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének felkérésére 2019 nyarán azzal a céllal, hogy a sírkertben található adatok alapján készüljön el az ismert beregszászi polgárok névjegyzéke és a jelen kiadványban közlésre kerüljenek. Végül köszönetét fejezi ki a kiadvány megjelenéséért a támogatóknak. A kiadvány a felhasznált források és irodalom jegyzékével zárul, ami rámutat a temetőkutatás fontosságára az egész Kárpát-medencében, és arra a tudományos hozzáállásra, amelyet a Lehoczky Kutatóközpont munkatársai biztosítottak a feldolgozás során. Meggyőződésem, hogy egy olyan munkát sikerült megalkotni, amely hozzájárul Beregszász múltjának megismeréséhez. Az újabb történeti forrásokra, vagyis a síremlékekre s azok szimbólumaira, felirataira alapozva, több területen is betekintést nyerhetünk a város történetébe: 1) a vidék lakosságának etnikai és vallási összetételébe, 2) a város hadtörténetébe, vagyis abba, hogy a község lakossága aktívan részt vett a hadieseményekben, megélt, átvészelt szabadságharcokat és világháborúkat stb. Reméljük, hogy e kiadvánnyal sikerült méltó és örök emléket állítani Beregszász ismert, köztiszteletben álló elhunyt lakosainak – legalábbis azoknak, akik síremléke a mai nap látható –, akik sokat tettek városuk, közösségük fejlődésének érdekében. Megjegyzendő, hogy a beregszászi temető egyes részei elhanyagolt állapotban vannak, attól függetlenül, hogy a kutatócsoport tagjainak köszönhetően számos síremlék láthatóvá, feliratának szövege olvashatóvá vált. Csak reménykedhetünk, hogy a jövőben a temető elhanyagolt részeit rendezik, mérséklődik a helyhiány és a kényszerből előforduló egymásra temetkezés. Ennyivel mindannyian tartozunk az utókornak, hiszen jól tudjuk, hogy a temető az adott közösség kultúrájának tükörképe.
A kiadvány letölthető a főiskola honlapjáról: https://kmf.uz.ua/kiadvanyaink/orzeni-kincses-temetoket-a-beregszaszi-koztemeto-egykori-romai-katolikus-sirkertje/?fbclid=IwAR3a0cr0hvpJ7e2HlVwcQEIOlSlH6diC2QokEN5GIrqeQhqxJVB8nnaDLjk