Molnár D. István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének docense, az LTTK kutatója
Ukrajna függetlenségének kikiáltását követően (1991), Kárpátalja közigazgatási felosztása jelentősen nem változott az 1991–2014 közötti időszakban. A „Méltóság Forradalmát” követően (2014) azonban az új kormány elkötelezte magát az adminisztratív reform végrehajtása mellett, melynek fő célja a decentralizáció volt, így a szovjet időszakból örökölt közigazgatási rendszer modernizálása is. 2014 áprilisában a kormány elfogadta A helyi önkormányzat és a hatóság területi szerveződése reformjának koncepcióját, azonban ennek végrehajtása lassan indult be és csak 2020-ra fejeződött be (Babak, 2019).
Egészen 2020-ig Kárpátalja megyében a járások száma 13 volt, a járásokkal azonos hierarchiaszinten lévő megyei alárendeltségű városok száma pedig 5. A szovjet időszakban két város kapta meg ezt a státuszt, Ungvár és Munkács, a rendszerváltást követően további 3, Huszt (1998. február 3.), Beregszász (2001. május 17.) és Csap (2003. május 15.) is megyei alárendeltségű státuszt kapott (Ukrajna Miniszteri Kabinete, 1998). A járásoknál alacsonyabb hierarchiaszinten helyezkedtek el a tanácsok, melyek egy vagy több települést foglaltak magukba. Attól függően, hogy város, városi típusú település vagy falu köré szerveződött a tanács, városi, városi típusú települési vagy községi tanácsnak nevezték az adott településegyüttest. Így a Beregszászi Városi Tanácshoz tartozott Beregszász város és Tasnád falu, vagy a Kisdobronyi Községi Tanácshoz tartoztak Kisdobrony és Dimicső falvak. 2019-ben Kárpátalja 608 települését 11 városi, 19 városi típusú települési és 307 falusi tanács fogta össze.
Kárpátalján 2020 januárjáig 17 kistérség jött létre, további 23 a megalakulásának valamely szakaszában volt. Habár 2020 májusáig a települések még önként hozhattak létre kistérségeket, vagy csatlakozhattak már meglévőkhöz, a folyamat nagyon vontatottan haladt. Mindeközben Kárpátalja kistérségei kialakításának perspektivikus terve is számos változtatáson ment át. Végül Ukrajna Miniszteri Kabinetének 2020. május 13-án kiadott 572-p számú rendelete értelmében azok a települések, amelyek még nem álltak össze kistérséggé, vagy nem csatlakoztak kistérséghez, Kárpátalja kistérségei kialakításának perspektivikus terve szerint lettek összevonva (Ukrajna Miniszteri Kabinete, 2020). A terv értelmében 64 kistérség került kialakításra. Továbbra is kérdéses maradt, hogy milyen lesz az új járási felosztás, ugyanis a kormány jelentősen csökkenteni kívánta a járások számát. Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának 2020. július 17-i, 807-IX számú A járások likvidálásáról és megalakításáról határozata értelmében Kárpátalján megszüntették az addigi 13 járást és 6 új járást hoztak létre (Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa, 2020). Az újonnan kialakított járások közül a Huszti járás a legnagyobb területű (3175 km2). A közigazgatási egységet Huszt városa, a korábbi Huszti járás, az Ökörmezői járás és az Ilosvai járás egy részéből hozták létre, központja Huszt lett. A egykori Ilosvai járástól a Beregkövesdi kistérség (Beregkövesd, Beregkisfalud, Medence, Árdánháza, Nyíresújfalu, Beregpálfalva, Falucska és Komlós) a Beregszászi járáshoz került, míg Drágabártfalva, Maszárfalva és Kissarkad a Munkácsi kistérséghez csatlakozott, így a Munkácsi járás részét képezik. A Huszti járást 13 kistérség alkotja (1. ábra). A járás területén 2 város (Huszt és Ilosva), 2 városi típusú település (Ökörmező és Visk) és 138 falu található.
1. ábra. Kárpátalja járási felosztása és kistérségei a 2020-as közigazgatási reformot követően
A népesség számát illetően is a Huszti járás a legnagyobb, a statisztikai hivatal adatai alapján 268 303 fő a lakosainak a száma. A legnagyobb népességszámmal a Huszti kistérség rendelkezik (81 136 fő), 28 település egyesüléséből jött létre, területe 402,2 km2. A második legnépesebb az Ilosvai kistérség, melynek lakosságszáma a Huszti kistérség felét sem éri el, 35 997 fő, területe 309,1 km2 . Jelentős lakosságszámmal rendelkeznek még az Ökörmezői (25 025 fő), Bilkei (20 704 fő), Dolhai (16 845 fő), Viski (16 164 fő), Kereckei (15 035), Kövesligeti (13 875) és Herincsei kistérségek (12 832). A Kalocsai, Alsókaraszlói, Alsószinevéri és a Fülöpfalvai kistérségek a kisebbek közé tartoznak, ezekben a lakosság száma nem éri el a 10 ezer főt sem (2. ábra).
Az Ungvári járás területét tekintve a második helyet foglalja el (2358 km2), lakosságszámát tekintve (255 915) szintén a második hely illeti. A járás az egykori Ungvári, Perecsenyi és Nagybereznai járások, Ungvár és Csap egyesülésével jött létre. A járáshoz került a korábban a Munkácsi járáshoz tartozó Csongor település, amely a Nagydobronyi kistérséghez csatlakozott. A járás területén 3 város (Ungvár, Csap és Perecseny), 2 városi típusú település (Szerednye és Nagyberezna) és 120 falu található, melyek 14 kistérségbe szerveződtek.
A járás központja Ungvár. Ez az egyetlen település Kárpátalján, amelyet csak névlegesen érintett a közigazgatási reform, ugyanis a város területe nem változott, nem csatlakoztak hozzá újabb települések, így az Ungvári kistérség az Ungvári városi tanács kistérséggé történő átnevezésével jött létre. Nem is igen volt rá szükség, hogy újabb települések csatlakozzanak a városhoz, hiszen messze a legnépesebb település volt Kárpátalján 115 512 fős lakosságszámával, csupán Munkács közelítette meg a maga 85 796 fős népességével. Így a járás legnépesebb települése továbbra is a régi-új járásközpont, Ungvár maradt. A járás többi kistérségének népességszáma jelentősen elmarad a járásközpontétól, a második legnépesebb, a Turjaremetei kistérség lakosságszáma 16 129 fő, ami közel egytizede Ungvár lakosságszámának. Tízezer fő feletti a lakosságszáma a Csapi (15 605 fő), Szerednyei (14 363 fő), Homoki (14 333 fő), Perecsenyi (12 592 fő) és Nagydobronyi kistérségnek (11 563 fő). A Nagybereznai és Szürtei kistérségek népessége megközelíti a 10 ezer főt, a Felsődomonyai (6 544 fő), Fenyvesvölgyi (7 102 fő), a Csontosi (5 201 fő) és a Bercsényifalva-Kisbereznai kistérségek rendelkeznek a legkevesebb lakossal a járásban (2. ábra).
2. ábra. Kárpátalja kistérségeinek lakosságszáma 2020-ban
A Munkácsi járás területe 2053 km2, lakosságának száma 253 562 fő. A járást Munkács, a korábbi Munkácsi járás (kivéve Csongor), a Volóci járás, a Szolyvai járás (kivéve Bereznek és Kerecke) összevonásával és az Ilosvai járásból Drágabártfalva, Maszárfalva és Kissarkad a Munkácsi kistérséghez való egyesítésével hozták létre. A járásban 2 város (Munkács és Szolyva), 4 városi típusú település (Kölcsény, Beregszentmiklós, Volóc és Szarvasháza) és 136 falu van, a kistérségek száma 13. A járás központja Munkács. A település a történelem folyamán számos alkalommal birtokolta a Kárpátalja gazdasági, közlekedési központja, legnépesebb települése címet, melyet a csehszlovák érában kezdett elveszíteni Ungvár megyeközponttá történt kinevezésével. Később a szovjet időszakban az erőltetett iparosítás következtében Ungvár lakosságszáma dinamikusabban növekedett és a rendszerváltásra több mit 30 ezerrel meghaladta Munkácsét. Ukrajna függetlenné válását követően a város új erőre kapott, számos külföldi cég leányvállalata működik a városban, így gazdaságilag egyre meghatározóbb a régióban. A lakosságának száma is növekedést mutatott az elmúlt 30 évben, az 1989-es 83 308 főről 2020-ra 85 796-ra nőtt, míg Ungváré 116 101 főről 115 512 főre csökkent. A közigazgatási reform lehetőséget adott arra, hogy még nagyobb mértékben növelje a város a területét és ezzel a lakosságszámát is, így 17 település csatlakozott a településhez, aminek eredményeként az újonnan alakult közigazgatási egység 110 511 fős lakosságszáma megközelíti a 115 512 fős Ungvári kistérség népességszámát. A járásban a Szolyvai (27 719 fő) és a Nagylucskai kistérség (21 827 fő) lakosainak száma haladja meg a 20 ezer főt. Két kistérség (Szentmiklósi és Polenai kistérség) lakosságszáma meghaladja a 10 ezer főt. A Munkácsi járásban található Kárpátalja legkisebb lakosságszámú kistérsége. Annak ellenére, hogy 11 település egyesüléséből jött létre, a Szarvasházi kistérség népességszáma csupán 4 742 fő, ezzel Kárpátalja legkisebb lakosságszámú kistérsége.
A Técsői járásban 185 023 fő él, a területe 1 870 km2. A járás azon két járás egyike, melyek területe minimálisan változott, ugyanis az új-régi közigazgatási egység a korábbi Técsői járás területéből, valamint a Rahói járástól az Aknaszlatinai kistérséghez csatolt és így a Técsői járáshoz átkerült Tiszafejéregyháza, Középapsa és Dobrik területéből lett kialakítva. A járásban egy város (Técső), 5 városi típusú település (Aknaszlatina, Taracköz, Bustyaháza, Királymező és Dombó) és 58 falu található. Összesen 10 kistérség alakult a járás területén. A legnagyobb lakosságszámmal az Aknaszlatinai kistérség rendelkezik (35 294 fő). A Nyéresházai kistérség lakosságszáma is meghaladja a 30 ezret (30 609). Jelentős lakosságszámmal rendelkezik a Bustyaházai (25 857 fő) és a Dombói kistérség is (20 435 fő). Érdekes, hogy a járásközpont a lakosság számát tekintve csak az 5. helyen található a maga 19 513 fős lakosságával. Több mit 10 ezer fős a Taracközi, Uglyai és az Irhóci kistérségek lakosságszáma is. A Királymezői és Behőházai kistérségek népességszáma nem éri el a 10 ezer főt sem. A Rahói járás a területét tekintve az 5. (1846 km2), míg lakosságszámát nézve a 6. (82 568 fő) helyen áll Kárpátalja járásainak rangsorában. Annak ellenére, hogy az új járások kialakításának egyik legfontosabb célja az volt, hogy nagyobb területű járásokat hozzanak létre, a Rahói járás területe kisebb lett, mint előtte volt. Területét a korábbi Rahói járás területéből (Tiszafejéregyháza, Középapsa és Dobrik kivételével, melyeket a Técsői járáshoz csatoltak) alakították ki. Központja Rahó. A járásban 1 város (Rahó), 3 városi típusú település (Nagybocskó, Gyertyánliget és Kőrösmező) és 25 falu található, melyek 4 kistérségbe szerveződtek. A legnépesebb a Nagybocskói kistérség, lakosságának száma 29 605 fő. A Rahói kistérség népessége 23 625 fő, a Kőrösmezei kistérség 18 754 fővel, míg a Tiszabogdányi kistérség 10 584 fővel rendelkezik. A Beregszászi járás a legkisebb az újonnan megalakított járások közül, területe 1457 km2, lakossága 208 420 fő. A Beregszászi járáshoz hozzácsatolták a Nagyszőlősi járást, az Ilosvai járásból a Beregkövesdi kistérség településeit (Beregkövesd, Beregkisfalud, Medence, Árdánháza, Nyíresújfalu, Beregpálfalva, Falucska és Komlós), a Munkácsi járási Barkaszó és Szernye csatlakoztak a Bátyúi kistérséghez, így szintén a Beregszászi járáshoz kerültek. A járásban 2 város (Beregszász és Nagyszőlős), 3 városi típusú település (Tiszaújlak, Bátyú és Királyháza) és 100 falu található 10 kistérségbe szerveződve. Nagyszőlős és Beregszász is pályázott a járási központ szerepére, végül annak ellenére, hogy Nagyszőlős nagyobb lakosságszámmal rendelkezik, elhelyezkedése miatt Beregszászt tették meg járásközponttá, és a járás is a Beregszászi járás nevet kapta. A Nagyszőlősi kistérségben élnek a legtöbben, 63 455 fő. A járásközpont kistérségének lakossága 44 381 fő. A Királyházai kistérség lakossága 22 802 fő, a Tiszapéterfalvai kistérségben 19 702 fő, a Bátyúi kistérségben 12 160 fő él. A többi kistérség lakosságának száma nem éri el a 10 ezer főt sem. Ha az új közigazgatási egységek nemzetiségi összetételét akarjuk megvizsgálni, akkor a 2001-es népszámlálás adataiból kell kiindulnunk, azóta ugyanis nem tartottak népszámlálást Ukrajnában. Az új járások és a kistérségek mutatóit a népszámlálás települési bontású adataiból tudjukösszegezni. Az elmúlt húsz évben a demográfiai folyamatok és a migrációs aktivitás következtében változtak a nemzetiségi mutatók is. Az elmúlt években készültek ugyan felmérések a kárpátaljai magyarok számát illetően, de Kárpátalja egész területét érintő, minden nemzetiséget felölelő adatsorok csak a 2001-es népszámlálásnak köszönhetően állnak rendelkezésünkre. Az újonnan alakult járások mindegyikében az ukrán nemzetiségű lakosság alkotja a többséget, így az új Beregszászi járásban is kisebbségbe kerültek a magyarok (3. ábra). Beregszász megyei alárendeltségű városában relatív többséget (48,1%), az egykori Beregszászi járásban abszolút többséget alkottak a magyarok (76,1%) a 2020-as közigazgatási reform előtt (Molnár–Molnár D., 2005). A megnagyobbított Beregszászi járás lakosságának viszont csupán 42,1%-át alkotják a magyarok, míg az ukránok az 52,8%-át. Ugyanakkor a kárpátaljai magyarság többsége, 58,1%-a a megnagyobbított Beregszászi járás területén található.
3. ábra. Kárpátalja új járásainak nemzetiségi összetétele a 2001-es népszámlálás adatai alapján
Az Ungvári járás bővítésével szintén csökkent a magyarok aránya. Ungváron 6,9%, az Ungvári járásban 33,4% volt a magyarok aránya, míg a megnövelt járás területén ez az arány csupán 13,9%. Az új Munkácsi járásban 5,9%, a Husztiban 2,0%, a Técsőiben 2,8%, a Rahóiban 3,6% lett a magyarok aránya.
A románok többsége a járáshatárok módosulásával a Técsői járáshoz került, a járás lakosságának 16,8%-át alkotják.
Az újonnan megalakult kistérségek nemzetiségi összetételét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 64 kistérség többségében az ukránok, 10-ben a magyarok és 1-ben a román nemzetiségűek alkotják a többséget (4. ábra).
4. ábra. Kárpátalja kistérségeinek nemzetiségi összetétele a 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatai alapján
A legtöbb magyar többségű kistérség, szám szerint 7, a Beregszászi járás területén található. A legnépesebb magyar közösséggel a Beregszászi kistérség rendelkezik: a több mint 30 ezer fő a kárpátaljai magyarság 20,8%-át jelenti. A kistérségen belül a magyarok aránya 64,7%. A Tiszapéterfalvai kistérségben 74,2%, a Tiszaújlaki kistérségben 71,2%, a Bátyúi kistérségben 60,9%, a Mezőkaszonyi kistérségben 90,7%, a Nagybégányi kistérségben 81,4%, a Nagyberegi kistérségben 51,7% a magyarok aránya.
Három magyar többségű kistérség az Ungvári járás területén található, melyek közül a legtöbb magyar a Nagydobronyi kistérségben él, ahol arányuk az összlakosságon belül 87,3%. A Csapi kistérségben a magyarok aránya 52,0%, a Szürtei kistérségben 70,8%.
A többi kistérségben a magyarok kisebbségben vannak. Több mint 20% a magyarok aránya a Viski (23,0%) és a Homoki kistérségben (20,6%). Több mint 10 ezer magyar él a Munkácsi kistérségben, ám az arányuk csupán 10,6%. A Técsői kistérségben 11,8%, a Gorondi kistérségben 15,1% a magyarok aránya. A többi kistérségben a magyarok a lakosság kevesebb mint 10%-át adják.
Jelentős a magyarok aránya az Ungvári (6,9%) és Nagyszőlősi kistérségekben (7,5%). A magyarok aránya meghaladja az 5%-ot az Aknaszlatinai, Nagylucskai, Királyházai és Baranyai kistérségekben is.
Említésre méltó még a magyarok aránya a Huszti (2,1%), Rahói (4,9%), Kőrösmezői (4,6%) és Nagybocskói kistérségekben (2,8%). A többi kistérségben mind számát, mind arányát tekintve elenyésző a magyarság jelenléte.
Az egyetlen román többségű kistérség a Técsői járásban található Aknaszlatinai kistérség. A kistérség lakosságának száma 35 294 fő, melynek 86,7%-a román nemzetiségű. A Kárpátalján élő románok döntő többsége, 94,5%-a az Aknaszlatinai kistérségben él.
A decentralizáció által felkínált lehetőség, miszerint a települések önként egyesülhetnek kistérségekké, esélyt kínált a nemzeti kisebbségeknek, hogy olyan kistérségeket hozzanak létre, ahol továbbra is hatékonyan tudják képviselni nemzeti érdekeiket. Ilyen megfontolásból csatlakozott a magyar többségű Csongor a Nagydobronyi kistérséghez, Szernye és Barkaszó a Bátyúi kistérséghez, vagy a román többségű Tiszafejéregyháza, Középapsa és Dobrik az Aknaszlatinaihoz, annak ellenére, hogy korábban más járáshoz tartoztak.
A decentralizáció legfontosabb célja az volt, hogy az államnak a központi befolyásoló szerepe csökkenjen, a helyi önkormányzatokat nagyobb hatáskörökkel ruházza fel, a kistérségek életét befolyásoló döntéseket helyben hozzák meg. Ehhez arra volt szükség, hogy életképes közösségek jöjjenek létre, melyek saját erőből képesek fenntartani működésüket. A reformot követően azonban már látszik, hogy olyan kistérségek is létrejöttek, melyek területén nem található jelentős adófizető-foglalkoztató vállalkozás, cég vagy intézmény, így kérdéses, hogyan fogják tudni anyagilag fenntartani az eddig főként állami dotációból működő szociális intézményeiket.
Forrás- és irodalomjegyzék:
Babak, 2019: Бабак А. Добровільне об’єднання громад триватиме до лютого 2020 року. www.decentralization.gov.ua. 01.12.2019.
Kárpátaljai Megyei Statisztikai Főhivatal, 2020: Головне управління статистики у Закарпатській області. Державна служба статистики України. Паспорт Закарпатської області. Ужгород, 2020. http://www.uz.ukrstat.gov.ua/catalog/2020/bulet_25.pdf
Kárpátalja várostervezési és építészeti igazgatósága, 2019: Управління містобудування та архітектури. ДОВІДКА Щодо стану об’єднання територіальних громад у Закарпатській області та роботи міжвідомчої робочої групи щодо адміністративно-територіального устрою базового та районного рівнів Закарпатської області щодо Перспективного плану формування об’єднаних територіальних громад Закарпатської області. Закарпатська обласна державна адміністрація. https://zakarpatoblarch.gov.ua/obyednani-terytorialni-gromady. 2019.01.16.
Molnár József – Molnár D. István: Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükrében. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyvés Taneszköztanácsa, Beregszász, 2005. 120.
Ukrajna Miniszteri Kabinete, 1998: КАБІНЕТ МІНІСТРІВ УКРАЇНИ: Про віднесення міста Хуст Хустського району Закарпатської області до категорії міст обласногозначення. Відомості Верховної Ради України (ВВР), 1998, N 23, ст.134. http://zakon5.rada.gov.ua/laws/show/66/98-вр
Ukrajna Miniszteri Kabinete, 2020: КАБІНЕТ МІНІСТРІВ УКРАЇНИ. Про затвердження перспективного плану формування територій громад Закарпатської області. РОЗПОРЯДЖЕННЯ № 572-р. від 13 травня 2020 р. Київ. https://www.kmu.gov.ua/npas/pro-zatverdzhennya-perspektivnogo-planu-formuvannya-teritorij-gromad-zakarpatskoyi-oblasti-572130520
Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa, 2020: Верховна Рада України. Про утворення та ліквідацію районів. ПОСТАНОВА № 807-IX. м. Київ. 17 липня 2020 року. https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/807-IX#Text
Ukrajna kistérségeinek és területeinek fejlesztési minisztériuma, 2020: Ukrajna adminisztrativ-teritoriális egységeinek interaktív térképe. Міністерство розвитку громад та територій України. ІНТЕРАКТИВНА МАПА. АДМІНІСТРАТИВНО-ТЕРИТОРІАЛЬНИХ ОДИНИЦЬ УКРАЇНИ. https://atu.decentralization.gov.ua/
https://decentralization.gov.ua
Megjelent a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont Társadalomtudományi Tanulmányok című tanulmánykötetében.